|
Mocsáriantilop
A nagyszarvú mocsáriantilop (Kobus megaceros) az emlősök osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, a nádiantilop-formák (Reduncinae) alcsaládjába, a Kobus nembe tartozó faj.
appal aktív életmódot folytatnak, általában kora reggel és késő délután többet mozognak. Kedvelik a mocsaras, lápos területeket. Hacsak teheti mocsár, gázló közelében tartózkodik; e mellett úszik is. A ragadozók elől a vízbe menekül. Társas faj, azonban territóriumot tart. Az antilopcsordán belül az egyes egyedek kisebb csapatokat hozhatnak létre, például: fiatal nőstények, egyedülálló hímek, és öregebb példányok csoportja. Más mocsáriantilop-fajok vészjelzéseit ismeri. Az ellenfél megmutatkozása esetén harcra is sor kerülhet, mely sekélyebb vízben is történhet. Ha az egyik bika szignifikánsan kisebb a másiknál, elmozog a másik, nagyobb hím elől; ezzel megelőzi, hogy az ellenfele a teljes erejét felhasználhassa ellene, kifárasztja.
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. Eredeti élőhelyén, Szudán déli területein az 1980-as évek elején még 12–32 ezer példány élt hozzávetőleg, ám az évtized végére állományai nagyon megritkultak. 1988-ban a legnagyobb vadonbéli állománya az etiópiai Machar-Gambella vidékén élt (Hillman & Fryxell), ma ez a terület a Gambella Nemzeti Park. 2007-ben a száraz időszak kezdetén mintegy 4 ezer példányt számláltak a Zeraf Rezervátumban. Az IUCN állományát csökkenőként prognosztizálta. Csak ritkán tartják állatkertekben, Magyarországon jelenleg a Fővárosi Állat- és Növénykert szavannakifutójában él egy kisebb csapat e fajból. A Fővárosi Állat- és Növénykert saját honlapján jelentette be, hogy 2009. február 16-án, Magyarországon először született fogságban antilopborjú e fajból
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
