Az afrikai cibetmacska (Civettictis civetta) a cibetmacskafélék (Viverridae) családjába, a Civettictis nembe tartozó ragadozó. A Civettictis nem egyetlen faja.

Közép- és Dél-Afrika szavannáin és erdős területein él. Megtalálható Angola, Benin, Botswana, Burkina Faso, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Elefántcsontpart, Dzsibuti, Egyenlítői-Guinea, Etiópia, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Bissau-Guinea, Kenya, Libéria, Malawi, Mauritánia, Mozambik, Namíbia, Niger, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, a Dél-afrikai Köztársaság, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén. Ritkán fordul elő száraz területeken, gyakran látható viszont folyók közelében.

Az afrikai cibetmacskának néhány félreismerhetetlen megkülönböztető jele van, ilyen a nagyra nőtt hátsó testtájék, az alacsonyan tartott fej, valamint a rövid (3–10 cm-es) sörény, mely a hátára is átnyúlik. Ha az állat izgatott, vagy ijedt, a sörény felmered, ettől a cibetmacska nagyobbnak tűnik. Az egyedeket sötét pofarajzolatuk alapján lehet megkülönböztetni, mely a mosómedvéére emlékeztet. Nyakán fehér csíkok húzódnak. Testének szőrzete ezüstös vagy krémszínű, barnásfekete rajzolatokkal és pettyekkel. Testének hossza 60–90 cm, farka 42–60 cm. Ujjpárnáitól és talppárnáitól eltérően, középső talppárnái szőrtelenek. Öt ujja van, melyeken hosszú, nem visszahúzható karmok nőnek. Nagy, széles őrlőfogai alkalmasak az élelem összeroppantására és megőrlésére.

Az afrikai cibetmacska jellemzően éjszakai életmódot folytat, bár néha, borult időben kora délelőtt vagy késő délután is látható. Legaktívabb időszaka napnyugta előtt 1–2 órával kezdődik és egészen éjfélig tart. Szexuálisan aktív időszakban mindkét ivarú egyed sokat látható. Napközben az afrikai cibetmacska a sűrű fűben, vagy bozótosban alszik, csak az éppen utódot nevelő anyaállatnak van fészke. A fészket más állatok által vájt üregbe vagy gyökerek alá rejti. A szaporodási időszakot kivéve magányos életmódot folytat. A viselkedéséről gyűjtött adatok korlátozottak, mivel éjjel aktív és rejtőzködő életmódú. Bár életmódja magányos, a kommunikációra számos vizuális, szag- és hangeszköze van. Területét lekuporodva, a végbélnyílása alatti miriggyel jelöli meg. Ürülékét külön kupacokba gyűjti, melyek szintén tartalmaznak szagmirigy-váladékot. Jellemzően háromféle hangot ad: egy morgásszerűt, egy köhögésszerűt és egy sikolyszerűt, leggyakoribb azonban a kapcsolatteremtésre használt „ha-ha-ha” hangja.

A fajra nézve nincs közvetlen fenyegetés. Több helyen azonban húsáért vadásszák, délkelet Nigéria húspiacain az egyik leggyakrabban előforduló emlős, ahol mind húsát mind szőrét felhasználják. Mirigyváladéka miatt gazdasági jelentősége is van. Bár a civetont már mintegy 60 éve szintetikus úton is előállítják, a természetes változat egyes országokban, például Etiópiában még ma is fontos exportcikk.

A Természetvédelmi Világszövetség a fajt a nem veszélyeztetett státuszba sorolja.