Az oroszlánok húsevő ragadozók, melyek különálló családokban, azaz falkában élnek. A család nagyobb részben nőstényekből, kölykeikből, és egy vagy több egymással rokoni kapcsolatban álló hímből áll, melyek a felnőtt nőstényekkel párosodnak. Rendszerint az egy falkába tartozó összes nőstény rokonságban áll egymással (nagyanyák, nagynénik, anyák, nővérek). A hímek és a nőstények is védik a falkát a betolakodóktól. A hímek általában nem tűrik meg a kívülálló hímeket, ahogy a nőstények sem a kívülálló nőstényeket. A hímeket kizárja a falka, vagy saját maguk hagyják el azt, amikor elérik az ivarérett kort. Amikor új hím veszi át a falka vezetését, gyakran megöl az előző alomból minden kölyköt, és azok anyjai ezután mintegy két héttel újra ivarzanak.

Az újszülött vagy fiatal oroszlánokat kölyköknek hívják. A nőstények egyszerre 1-5 kölyöknek adnak életet a három hónapig tartó vemhességet követően. A kölykök 18 hónapon keresztül is szophatnak, de normális esetben 8 hét után leválasztja őket az anyjuk. Sok kölyök éhen hal, másokat más nagyragadozók támadnak meg, és a falkát átvevő hímek is sok kölyköt megölnek.

Mint minden nagymacska, az oroszlán is csúcsragadozó, ám a többi macskafélétől eltérően csapatban vadászik: a zebrák, kafferbivalyok, zsiráfok és vízilovak vagy akár a fiatal elefántok sokkal nagyobbak és veszélyesebbek annál, hogy az oroszlán egyedül szembeszálljon velük.Leginkább a nőstények vadásznak, bebizonyosodott azonban , hogy a hímek is gyakran aktívan kiveszik a részüket a vadászatból. A vadászó oroszlán nyakra harap, és így kitöri az áldozat nyakát vagy súlyos vérveszteséget okoz. Az egyik oroszlán leköti a nagy zsákmányállat figyelmét, míg a többiek a halálos támadás lehetőségére várnak. Előfordul, hogy nem a zsákmányállat nyakát harapják át, hanem megfojtják azt úgy, hogy befogják az orrát. Általában az első harapás a hímet illeti meg, aki a zsákmányt gyakran a falka tagjaitól is agresszívan védi.

A legtöbb zsákmányállat nyugodt marad, ha bizonyos távolságon kívül látja az oroszlánokat. Az oroszlánok, akárcsak a hiénakutyák, elsősorban az életképtelen egyedeket szűrik ki a szüntelen üldözéssel. Természetes ellenségeik az olyan ragadozók, mint a krokodilok, hiénák, hiénakutyák, és különösen más oroszlánok. Néhány zsákmányállat (zebrák, vízilovak, zsiráfok, kafferbivalyok, elefántok) rúgása, illetve taposása megbéníthatja vagy azonnal meg is ölheti őket.

Az oroszlán nem vonakodik a dögök fogyasztásától sem. Gyakran elkergeti a kisebb zsákmányejtő ragadozókat vagy azok kisebb csapatait, hogy elvegye prédájukat. Az oroszlánokat is elkergethetik a zsákmánytól az olyan ragadozók, mint a hiénák és a hiénakutyák, ha többen vannak. A többi macskaféléhez hasonlóan nagyszerűen látnak a sötétben, így éjszaka is hatékonyan tudnak vadászni. Naponta több mint 20 órát alszanak.

Míg az éhes oroszlán valószínűleg csak a közelébe kerülő embereket támadja meg, addig néhány (főként hím) oroszlán kiváltképp emberi prédára vadászik. A legközismertebb a tsavói és a mfuwei emberevők esete. Mindkét esetnél azok a vadászok, akik elpusztították az oroszlánokat, könyvet írtak a történetről és arról, hogy mennyire megrémültek. A néphagyományban az emberevő oroszlánokat néha démonoknak tekintették. A mfuwei és tsavói esetek is rendelkeznek néhány jellegzetességgel. Az oroszlánok mindkét esetben a normálisnál nagyobbak voltak, nem volt sörényük és valószínűleg fogproblémáik lehettek. Néhányan úgy gondolták, hogy besorolatlan oroszlánfajjal van dolguk, vagy betegek lehettek és nem egykönnyen tudtak zsákmányt ejteni.

Fogságban élő oroszlánok esetében is jegyeztek már fel emberre támadó egyedeket, leginkább azért, mert az állatokat olyan cirkuszi mutatványokban szerepeltették, amelyekben az erejükre és veszélyességükre nem voltak tekintettel.