A vörös tehénantilop vagy más néven közönséges tehénantilop vagy röviden csak tehénantilop (Alcelaphus buselaphus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjához és a tehénantilopformák (Alcelaphinae) alcsaládjához tartozó faj.

Korábban nemének az egyetlen fajaként tartották számon.

A vörös tehénantilop Afrika Szaharától délre eső szavannás területein él, Szenegáltól kelet felé Etiópiáig, Kenyáig és Szomáliáig. Délen Botswanában és Zimbabwében is előfordul.

Száraz füves szavammák, bozótosok vagy laza erdős szavannák lakója. Olyan területeken fordul elő, ahol állandó vízlelőhelyek vannak.

A vörös tehénantilop rendszerint nappal aktív és kisebb csordákban él. Ez a társas faj korábban több ezer egyedből álló csordákat alkotott, melyek hosszú vándorutakat tettek. A bikák territóriumokat hoznak létre, amelyeket főleg optikailag jelölnek meg: termeszvárakra vagy más kiemelkedésekre állnak, kaparnak, guggoló helyzetben székelnek, letérdelnek, szarvukkal a földet böködik, és egyidejűleg szem előtti mirigyeik váladékát a talajra kenik. A határvillongások ritkák, de a territóriumok közepén különösen heves harcok folynak, szarvaikkal lökdösik egymást, közben csüdjükre ereszkednek. Gyakran, jól hallhatóan ütköznek össze szarvaikkal. A kisebb, zárt csoportok egy bikából, néhány tehénből és ezek utódaiból állnak. Több családból nyílt csoportok jönnek létre, melyek szétválnak, majd ismét összeállnak. Az új borjú születésekor az előző még nem vált el az anyától, így gyakran látni egy tehenet két különböző korú borjúval. Néha az idősebb borjú segít megvédeni az újszülöttet. A tehénantilopok „óvodákat" hoznak létre, vagyis egy felnőtt tehén a magáé mellett még más borjakra is vigyáz, amíg azok anyja legel vagy iszik.

Fő táplálékuk a közepes magasságú füvek és lágyszárúak, alkalmanként rövid és magas füveket, valamint leveleket is esznek. Az állat hosszú fején viszonylag magasan ülő szemek lehetővé teszik, hogy a közepes nagyságú fű fölött legelés közben is szemmel tartsa környezetét és ellenségeit. Ha módjuk van rá, a tehénantilopok naponta isznak, de kevés vízzel is átvészelik a száraz időszakot. A Kalaháriban élő káma tehénantilop vízszükségletét magas víztartalmú növényekből és tökszerű gyümölcsökből fedezi. Ellenségeik az oroszlánok, a leopárdok, az afrikai vadkutyák és a csoportosan támadó foltos hiénák. A fiatal állatokra a gepárdok, a kisebb macskafélék és a sakálok is veszélyesek. A tehénantilopok legjobb fegyvere a gyors menekülés és a feszült figyelem.