A fekete lóantilop (Hippotragus niger) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozó afrikai kérődző.

A fekete lóantilop Angola, Botswana, Kenya, Malawi, Mozambik, Namíbia, Dél-afrikai Köztársaság, Tanzánia, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Zambia és Zimbabwe fás és füves szavannáin él, lehetőleg olyan helyen, ahol mindkét növényzettípus jelen van. A kritikusan veszélyeztetett alfaj, az óriás fekete lóantilop (Hippotragus niger variani) kizárólag Angolában, a Cuanza és a Loando folyók között él.

A fekete lóantilop az egyik legimpozánsabb megjelenésű antilopfaj, épp ezért népszerű az állatkertekben. Az egész állat rendkívüli erőt sugároz, teste robusztus, nyaka vastag, lábai erősek, sörénye pedig mereven felfelé áll. Hároméves korukig a bikák és a tehenek szinte teljesen egyformák, azonban akkor a hímek megfeketednek, és szarvuk is hatalmasra nő. A felnőtt bikák feketék, a nőstények és fiatal állatok pedig gesztenyebarnák (a délebbi populációk  sötétebbek), a kéthónaposnál fiatalabb egyedek pedig világosbarnák. A legtöbb fekete lóantilop hasa fehér, és a pofájukon is jelentős fehér folt van, hasonlóan a farukon levő „tükörhöz”.

A bikák mintegy 238 kilogrammot nyomnak, marmagasságuk pedig 116-142 centiméter között változik. A tehenek átlag testtömege 220 kilogramm, és némileg alacsonyabbak. A hímek szarva masszívabb és jobban görbül, mint a nőstényeké, és hossza 81-165 centiméteres is lehet. A tehenek szarva ezzel szemben mindössze 61-102 centiméter hosszú.

Nagy szarvai és izmos teste miatt a ragadozók legfeljebb a 16-19 évig is elélő fekete lóantilopok borjait fenyegethetik. A legnagyobb veszélyt erre az impozáns nagyvadra az emberi tevékenység jelenti. Trófeája a vadászok körében igen népszerű, nagy presztízsértékkel bír.

A Nemzetközi Vörös Könyvet kiadó IUCN listája alapján a fekete lóantilop állományának egésze csak mérsékelten veszélyeztetett. Az Angolában élő óriás alfaj azonban a kihalás szélén áll élőhelyének pusztulása és a trófeavadászat miatt. Az angolai polgárháború (1975-1995) is súlyos károkat okozott: a taposóaknáknak sok antilop esik áldozatul mind a mai napig, és a hadakozó felek is előszeretettel fogyasztották a természet javait.

1982 óta nem láttak élő példányt, csak ürülékmintákból kivont DNS vizsgálatának eredményei alapján gyanították a tudósok, hogy a többi alfajnál hosszabb szarvú és sötétebb színű óriás fekete lóantilop még előfordul az angolai erdőségekben. 2006 februárjában egy német kutatócsoport felvételekkel is tudta igazolni az állat létezését.