|
Szurikáta
A szurikáta vagy négyujjú manguszta (Suricata suricatta) a mongúzfélék (régebbi, hagyományos besorolás szerint a cibetmacskafélék) családjába tartozó ragadozó.
Testhossza 30 cm, ehhez jön még a 20–24 cm-es farok. Tömege az 1 kilogrammot is elérheti. Szőrzete általában barnásszürke, néhol vörösesbarna, a hasoldalon pedig világosszürke. A farok vége feketés-sötétbarna színű. A szurikáta elnevezés a szuahéli nyelvből származik, jelentése „szirti macska”.
Dél-Afrikában Fokföldtől Natalig, sőt Transvaalig, valamint Namíbiában és Botswana déli részén honos. A nyílt, füves területeket, száraz síkságokat, a bozótosokat és a sziklás terepet kedveli.
Mivel élőhelyén nemigen talál olyan sűrű növényzetet, hogy elbújjon a ragadozók elől, földalatti járatokban él. Nappali állatok, és az üregük néhány száz méteres környezetében szinte minden táplálékforrást hasznosítanak, legyen az zsenge hajtás, gumó vagy gyökér, esetleg aprócska állat. Néha még a skorpiót is megeszik. Amikor a telep környékén már nincs mit enni, az egész csoport új otthon után néz. A szurikáták esetenként földimókusokkal (Geosciurus) is együtt élnek.
Egy-egy telep akár harminc egyedből is állhat, és a kolóniában egyfajta „munkamegosztás” uralkodik. Amíg az állatok többsége táplálkozik, vagy éppen pihen, néhányan két lábra állva figyelnek, és vészjelekkel figyelmeztetik a csoport többi tagját, amikor ragadozó közeledik. Egymásra gondosan figyelnek; még a közös ürítőhelyet is együtt keresik fel (napkeltekor).
Minden csapatban van egy domináns hím és egy domináns nőstény, amelyek valamivel nagyobbak a többieknél, és másképp is viselkednek. Csak a domináns hím párzik a nőstényekkel; az alárendelteknek voltaképpen csak a telep körüli kisegítő munka jut.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
