Kígyászkeselyű
A kígyászkeselyű (Sagittarius serpentarius) a madarak osztályán és a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjén belül a kígyászkeselyű-félék (Sagittariidae) családjának és a Sagittarius nemnek az egyetlen képviselője.
Lábának sajátos felépítése és kromoszómaszerkezete alapján a kígyászkeselyűt önálló családba sorolják, de csőrének alkata és nászrepülése mégis a vágómadáralkatúak többi tagjához hasonlóvá teszi. Egyes korábbi vélemények közeli rokonságban áll az újvilági kariámákkal vagy az óvilági darvakkal és túzokokkal - ennek oka azonban valószínűleg csak a hasonló szárazföldi életmódból adódó konvergens morfológiai hasonlóság. Bár napjainkban a családnak csak egyetlen faja él, fosszilis leletek további 2 faj egykori meglétéi bizonyítják. Ezek rövidebb lábúak voltak; maradványaik a mai Franciaország oligocén és miocén kori üledékeiből kerültek elő, mintegy 20 millió évvel ezelőtt élhettek.
Afrika középső és déli részén él, nyílt szavannákon és füves pusztákon is megtalálható, nem kedveli a magas füvet és az erdőket.
Hossza 125-150 centiméter, testtömege 3,4-4 kg. Lába gólyaszerű, hosszú, piros csüddel, szárnyfesztávolsága 2,1 m. Nyakszirtjén hosszú fekete dísztollak vannak. Csupasz arca, hosszú nyaka és hosszú, erős lábai vannak. Szárnyai vége és csűdje fekete, a madár többi részét kékesszürke színű tollak borítják, hasoldala fehéres. Kampós csőre és az azt körülvevő viaszhártya világosszürke színű. A sze körüli csupasz arcbőr vörös.
A fiatalok az öregekhez hasonlóak, de tollazatuk barnásabb árnyalatú; a fehér alsó szárnyfedők és alsó farkfedők szürkén harántcsíkozottak; csupasz arcfoltjuk inkább halvány narancssárgás. Szemük barna, de némelyik öreg példánynál előbb szürke majd sárga lesz.
Tarkójának ritkán álló, megnyúlt, fekete tollai egy 19. századbeli titkár pennájára hasonlítanak - innen ered másik elnevezése, a „titkármadár".
Bár a kígyászkeselyű ideje nagy részét a talajon tölti, amellett kitűnően repül, gyakran gólyamódra köröz, előrenyújtott nyakkal és hátranyújtott hosszú lábbal. Nászrepülése is látványos. Eközben ingaszerűen hintázva, hullámvonalban repül: felfelé lendületesen előrelódul, majd a hullámvonal csúcsán finoman lefelé fordul, és meredek pályán zuhan alá - aztán újra felfelé lendül, és megismétli a műveletet. Mindezt mély korrogó hanggal kíséri. Röptükben két meghosszabbodott középső faroktolluk messze túlnyúlik lábukon.
A többi ragadozómadártól eltérő vadászati stratégiát fejlesztett ki, sétálva, futva keresi áldozatát, a megtalálás után rálép, vagy szárnyáival leszorítja, csőrével öli meg vagy addig rugdossa, amíg el nem pusztulnak. Ezzel a módszerrel veszélyes kígyókat, kobrákat és viperákat is elpusztít. A kígyókon kívül rágcsálókat, madarakat, gyíkokat, békákat és rovarokat is zsákmányol.
|