A sisakos kazuár, vagy déli kazuár (Casuarius casuarius) a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe, a kazuárfélék (Casuariidae) családjához tartozó faj.

Ausztrália északi részén, Pápua Új-Guineában és az Indonéziához tartozó Aru- és Seram szigetek sűrű erdőiben él. Az egyetlen futómadár, amely a síkság helyett a trópusi esőerdők sűrű aljnövényzetében él.

Magassága 130-170 centiméter, súlya 17-70 kilogramm. A fején található sisak nagy segítség az erdőben való közlekedésben. Durva, szőrszerű tollai feketék, arca zöldeskék, a fej hátulsó része zöld, a nyak elől ibolyás, hátul lakkvörös, az irisz vörösbarna, csőre rövid. Lába szürkéssárga, három ujjal, amelyek közül a belsőn hatalmas, éles karom fejlődött ki (az állat ezt a pengeszerű fegyvert használja harcai során, amelyekre agresszív természete miatt gyakran kerül sor; ilyenkor veszélyes rúgásokat osztogat ellenfelének). Lapos szegycsontú, röpképtelen madár.

Miután főleg talajra hullott gyümölccsel táplálkozik, előnyben részesíti a vegyes erdőket, ahol folyamatosan biztosított a bőséges eleség. Még a mangrove erdőkben is előfordulhat. Az esőerdőkben a gyümölcsérési csúcs novembertől februárig tart, míg a nyíltabb, bozótos erdőrészletekben júliustól októberig, amely egybeesik a párzási időszakkal is. Az alacsonyabban fekvő területeket jobban kedveli, de előfordulhat az eltérő magasságok közötti évszakos vándorlás is. A másodlagos erdők nem jelentenek akadályt számára, csak elég sűrűek és nagyok legyenek, a partvidéki kultúrterületekről azonban már kiszorult.

Mindenevő, bár főképpen hullott gyümölcsöket fogyaszt, nem veti meg a kisebb melegvérűeket, hüllőket, gombát, dögöt, vagy bármi mást, amit a talajon talál és le tud nyelni. A kazuárok rendkívül fontos szerepet játszanak a növények terjesztésében, ugyanis az emésztőcsatornájukon áthaladó termések csak húsukat vesztik, és életképesen pottyannak ki a madárból. Már 21 olyan esőerdei növényfajt határoztak meg, amelyek magja csak akkor indul csírázásnak, ha előtte áthaladt egy kazuár bélrendszerén.

A kazuárok az év legnagyobb részén egyedül élnek a territóriumukon belül. Ha két hím találkozik, heves gesztusokkal próbálják egymást meghátrálásra kényszeríteni. Ha nőstény és hím találkozik, rövid közjáték után a hím szokott kereket oldani, amely a tojók dominanciáját mutatja. A nőstények és hímek szexuális dimorfizmusa amúgy csekély, a tojók valamivel nagyobbak és élénkebb színűek.

Könnyen felingerelhető állat, rátámad az emberre is. Kiérdemelte a világ legveszélyesebb madara címét.