A nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, azon belül a tarkalúdformák (Tadorninae) alcsaládjába tartozó faj.

Afrika java részén megtalálható, a sivatagos vidékek kivételével. Különösen Kelet- és Dél-Afrikában elterjedt. A Nílus mentén, ahol egykor igen gyakori volt, ma már csak Felső-Egyiptomban fészkel. Az esős évszakban Észak-Afrikáig, egészen Algériáig, Tunéziáig és a Nílus torkolatáig vándorol.

Már az ókori egyiptomiak is tartották házaiknál, mert hitükben fontos szerepet töltött be. Geb földisten megszemélyesítőjét látták benne, ezért halállal lakolt az, aki rá merte emelni a kezét. Később megkezdődött e faj háziasítása és a vallás nézete is megváltozott róla, ekkor sokan fogyaszthatták a húsát, csak a tojását volt tilos elfogyasztani, mert annak alakja a Napra emlékeztetett. Amikor a perzsák végleg elfoglalták Egyiptomot, a nílusi lúd háziasításának több száz éves folyamata végleg megszakadt.

Ma is népszerű mint díszmadár, pedig meglehetősen összeférhetetlen és nem is mondható túl színpompásnak.

Eredeti elterjedési területén kívül betelepítették az Egyesült Arab Emírségekba, Belgiumba, Hollandiába és az Egyesült Királyságba.

Európában, mint díszmadarat a 18. századtól tartották.

A 20. század elején kialakult egy kicsi, de stabil szabadon költő populációja Angliában. A '70-es évektől jelent meg Hollandiában. Ezen madarak egy része az angol populációból származott, más részük a Hollandiában parkokban félvadon tartott madarak leszármazottja. Azóta folyamatosan terjeszkedik. Jelenleg az európai populáció déli elterjedési területe a svájci-német határnál húzódik, de behatolt már Ausztria területére is.

A nílusi lúd szinte mindenhol elterjedt, ahol vízi élőhely áll a rendelkezésére. Elsősorban a nagyobb állóvizeket kedveli. A mezőkön leveleket, zöld növényi részeket legel, a szántóföldön is megjelenik, vetőmagokat és a sarjadó vetést eszi. Ezért, főleg Dél-Afika egyes vidékein, terméskárokat okoz.